Bélflóra

Az egészséges bélfal és bélflóra kérdésköre nagyon szorosan összetartozik. Ha az egyikkel probléma van, akkor valószínűleg a másikkal is, így a két rendszer együttesen képes nagyban befolyásolni az egészségünket.

Nagyjából mindenki hallott már a bélflóráról, ha máshonnan nem, legalább a joghurtreklámokból egészen biztosan. A bélflóra az emberi mikrobiom része. Mikrobiomnak nevezzük az emberi test felszínén és a testen belül élő baktériumok, gombák és archaeák összességét. Az csak a közelmúltban vált egyértelművé a tudósok számára, hogy milyen hatalmas jelentősége van a mikrobiomnak a gazdaszervezet egészsége szempontjából.

Parányi mikroorganizmusok milliárdjai élnek tehát nem csak a bélrendszerünkben, hanem a bőrünkön, a szánkban, a gyomrunkban, a húgyutakban, az ivarszerveinkben, sőt a tüdőnkben is. Ezen élőlények nélkül nem is élnénk. Számuk eléri a 100 billiót.

A bélbaktériumok csoportjai, és szerepük a szervezetben

A mikrobiomon belül a bélflóra az emésztőrendszerben élő mikororganizmusok összessége. Hétköznapi szóhasználatban leginkább bélbaktériumokként szoktunk rájuk hivatkozni (sokszor én is ezt teszem), pedig nem csak baktériumokról van szó, hanem velünk együtt élő gombákról és archeákról is.

Legismertebb szerepük a szervezet számára emészthetetlen szénhidrátok (rostok) feldolgozása, fermentációja, lebontása. A fermentáció során rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek. Ezek közül a legfontosabbak a butirátok (vajsav), a propionátok és az acetátok. Régóta ismert, hogy a bélbaktériumoknak bizonyos vitaminok előállításában is szerepük van, például a B-vitaminok bizonyos csoportjait (pl B7) és K-vitamint is szintetizálnak.

Rengeteg fajtájukat különböztetjük meg, becslések szerint akár 1000 különböző bélbaktérium faj is élhet az emésztőrendszerünkben, bár a nagy részüket 30-40 domináns faj képviseli. A bélbaktériumaink nagy része anaerob baktérium, azaz az anyagcseréjükhöz nincs szükségük oxigénre.

A bélrendszerünkben jelenlévő baktériumokat három fő csoportba szokták sorolni:

• Esszenciális, vagy jótékony flóra: ők azok, akik kordában tudják tartani a kártékony fajokat, azaz jelenlétükkel meg tudják akadályozni a problémás fajok felszaporodását. Szimbiózisban élnek velünk, és egy sor, az egészségünk szempontjából fontos feladatot látnak el, lásd lentebb. Ide tartoznak például a bifidobacteriumok, lactobacillusok, eubacteriumok, és még nagyon sokan mások.
• Opportunista flóra: Az egészséges bélrendszerben jelenlévő olyan fajok, melyek kis egyedszámmal semmiféle problémát nem jelentenek, de ha felborul az egyensúly, és elszaporodnak, akkor fertőzéseket okozhatnak, méreganyagokat termelhetnek stb. Ilyenek például streptococcusok, clostridiumok, candida albicans.
• Tranzit flóra: a bélrendszerünkön áthaladó baktériumok, például az ételeinken lévő fajok, melyek a jótékony flóra hatására nem tudnak megtelepedni, vagy bármi kárt okozni, amíg el nem távoznak a széklettel.

A bélflóra jelentősége

A bélbaktériumok és azok egészségi állapotunkra gyakorolt hatásai az utóbbi évtizedben az orvostudomány egyik leginkább kutatott területe.

A bélfal állapotáról szóló oldalon említésre került jónéhány olyan betegség, amely kialakulásában jelentős szerepe van a fokozottan átjárható bélfalnak is. Mivel a bélfal és a bélflóra egészsége szoros összefüggésben áll egymással, ezért kijelenthetjük hogy az áteresztő bél kapcsán felsorolt tünetek, betegségek (ételallergiák, intoleranciák, Crohn, IBS, szezonális allergiák, SM, rheumatoid arthiritis és más autoimmun betegségek, asztma, Alzheimer, Parkinson, kóros fáradékonyság stb.) az egészségtelen bélflórával is összefüggésben lehetnek.

De ezeken kívül is van számos olyan betegség amelynek kialakulásában már bizonyított hogy baktériumflóránk károsodása is szerepet játszik. A felborult bélflóra egyensúly okozhat például a pajzsmirigy alulműködést, ugyanis a bélbaktériumok is jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy használható formátumú pajzsmirigy hormonokok alakuljanak a szervezetünkben.¹ De a kettes típusú diabétesz kialakulásában is egyértelműen szerepe van a bélflórának.² Hatalmas kutatási terület a bélflóra szerepe a különböző rák típusok³, vagy az autizmus⁴ kialakulásában is.

Talán a legizgalmasabb terület a neurológiai, pszichiátriai kórképek és a bélflóra összefüggései.⁵ Az elmúlt évtizedekig nem is feltételezte senki, hogy a bélrendszertől ilyen távoli helyeken is hatásai lehetnek a bélbaktériumoknak. Egyre több kísérleti eredmény lát napvilágot arra vonatkozóan, hogy a bélflóránk összetétele, vagy patológiás állapota képes befolyásolni az érzékelésünket, a döntéseinket, a félelmeinket, vagy viselkedésünket is.⁶⁷ 

Összességében tehát elmondhatjuk hogy a bélflóránknak sokkal nagyobb szerepe van az életünkre és az egészségünkre nézve, mint a számunkra emészthetetlen rostok feldolgozása. Azt is tudjuk, hogy a bélflóra összetétele mindenkinél más és más, ami nagyban függ az életmódunktól, az étrendünktől és még egy sor egyéb dologtól (lásd később). Eltérő összetételű bélflóra alakul ki egy gazdag zöldség és gyümölcsfogyasztó embernél, mint annál, aki alig eszik megfelelő típusú rostokat, hanem helyette inkább lisztes ételeket, kenyeret és cukrokat fogyaszt. Ugyanígy más lesz a bélflórája annak a betegnek, akinek a háziorvosa minden vírusos tüsszentésre felír egy levél antibiotikumot (sajnos még mindig vannak ilyenek, bár talán már egyre kevesebben). Elszigetelten élő, civilizációtól mentes népcsoportok baktériumflóráját vizsgálva azt találták kutatók, hogy a természetes körülmények között élő emberek baktériumflórája sokkal gazdagabb mint a nyugati, civilizált lakosságé.⁸ Tehát a nyugati életmód, étrend, betegségek, antibiotikumok, a túlzott higiénia, stb. egyértelműen a baktériumok sokszínűségének elvesztésével jár, ami semmiképpen sem mondható előnyösnek.

Összefoglalásként azt jegyezzük meg, hogy létfontosságú odafigyelni a velünk élő bélbaktériumokra, jó barátságot ápolni velük, és törekedni arra, hogy a lehető legjobban tartsuk őket.

Hogyan alakul ki az egészséges bélflóra?

A bélflóránk kialakulása, az első baktériumfajták megtelepedése a születésünk pillanatától, illetve már azt megelőzően a születéssel kezdődik. Az első baktériumok amelyek megjelennek az újszülött tápcsatornájában a szülőcsatornán való végighaladás során az anya hüvelyflórájából kerülnek a baba szájába. Ezek a baktériumok lesznek az első telepesek. Mióta egyre többet tud az orvostudomány a bélflóra szerepéről, egyre inkább látszik, hogy igenis jelentősége van annak, hogy valaki hüvelyi úton, vagy császármetszéssel születik.

A születés után hirtelen rendkívül sok baktériummal találkozik a gyermek. Nyilván teljesen más, ha valaki egy fejlett ország „steril” kórházában, vagy egy családi otthonban jön világra, esetleg egy fejletlenebb ország kis falujába, kunyhójába, pajtájába. Minden emberre, családra más-más típusú baktériumflóra jellemző. A csecsemőnél – miután beleszületik egy családba – azok a fajok dominanciája alakul ki, ami a közvetlen környezetében is gazdagon megtalálható. A bélflóra tehát jelentős mértékben „öröklődő”. Elsősorban az anyától (illetve anyai ágon a felmenőktől) kapjuk a domináns törzsek nagy részét (a szülés és a szoptatás miatt), de az egész család és környezet egészségi állapota, mikrobiomja hatással lesz a bélflóra jellegére. Azok a betegségek, melyeknek jelentős köze van a bélfal és a bélflóra állapotához pl. allergiák, autoimmun betegségek, nem csak genetikai alapon, hanem a bélflóra miatt úgymond „szerzett” módon is öröklődhetnek. Itt tenném hozzá azt is, hogy a mikrobiom mellett az étkezési szokásinkat is a családunktól tanuljuk, „örököljük”.

Óriási jelentősége van a szoptatásnak is, az anyatej mellett az előtej, a colostrum is rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy jótékony baktériumtörzsek telepedjenek meg. Az anyatej tele van olyan anyagokkal, olyan szénhidrátokkal, amelyek táplálják az éppen kialakuló egészséges bélflórát. Ilyenek például galaktooligoszacharidok (GAS), melyeket felnőttek is magukhoz tudnak venni táplálékkiegészítő formájában, és a jelenleg ismert egyik leghatékonyabb prebiotikumnak számít. A tápszeres gyermekek bélflórája másképpen alakul mint az anyatejes babáké. A bélflóra jellege, tehát hogy milyen fajok dominálnak a bélrendszerben, nagyjából három éves korra stabillá válik. Innentől kezdve a változások, vagy célzott változtatások bár lehetségesek, de sokkal nehézkesebbek, lassabbak, mint az első életévekben. A felborult bélflórán néhány hétnyi probiotikum szedés nagyjából semmit sem segít.

Rendkívül fontos az egészséges bélflóra kialakulása szempontjából, hogy hogyan táplálkozunk. A bélbaktérium törzsek összetétele, a patogén, kártékony baktériumok elszaporodása nagyban függ az étrendünktől. Más fajok szaporodnak el, ha feldolgozott szénhidrátokban, kenyerekben, tésztákban, cukrokban gazdag az étrend, mint ha kevésbé feldolgozott ételek, húsok, zöldségek és gyümölcsök dominálnak az étrendben. Nagyon jó hatással van a szervezetünk baktériumflórájára, ha állatokkal élünk együtt. Egy kutya, vagy haszonállatok mellett, természetben töltött gyermekkor is gazdagabb flórát fog eredményezni.

Szintén fontos, hogy milyen vegyi anyagokkal és milyen mértékű higiéniával vagyunk körülvéve. A túlzott higiénia problémáiról mindenki hallott, de itt hozzátenném a mesterséges tisztítószerek, mosószerek, kozmetikumok iszonyatos mennyiségű használatát is, amely szintén nem használ a mikrobiom sokszínűségének.

Miért fontos, hogy egészséges legyen a bélflóránk?

• A bélbaktériumok mikrotápanyagokat termelnek, például K és B vitaminokat, segítik a nyomelemek felszívását (pl. vas, magnézium).
• Emésztőenzimeket termelnek, így részt vesznek a tápanyagok emésztésében.
• A számunkra emészthetetlen rostokat fermentálják, mely során rendkívül fontos rövid szénláncú zsírsavakat termelnek önmaguk, és a saját sejtjeink számára.
• Hatásuk van a hormonrendszerünkre. Például a bélbaktériumok bél-szulfatáz enzimet is termelnek, amelyek segítségével alakul át a T4 pajzsmirigy hormon aktív T3 formává.
• A bélbaktériumok DAO enzimet termelnek, ami a hisztamin lebontásában nélkülözhetetlen. A hisztamin érzékenység egy igen elterjedt probléma.
• Az egészséges bélflóra nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az immunrendszerünk is megfelelően működjön, védik a nyálkahártya egészségét, és segítik az immunrendszert az ellenanyagok termelésében. Az egészséges bélflóra a patogén (kórokozó) törzsekkel szemben baktérium, vírus és gombaölő anyagokat termelnek, pl. interferont. Ha a bélflóra felborul, az egész immunrendszer komolyan meggyengül.
• Az egészséges bélflóra olyan savas környezetet alakít ki a bélrendszerben ami nem kedvez a patogén törzsek felszaporodásának.
• A bélbaktériumok felügyelik és támogatják a bélfal sejtjeinek megújulását.
• Az egészséges bélflóra nagyban csökkenti rengeteg krónikus betegség kialakulásának esélyét, többek között a diabetes, a pajzsmirigy alulműködés, autoimmun betegségek, allergiák, krónikus emésztési problémák (pl. IBS) stb.

Az egészséges bélflóra táplálása

A bélflóra kapcsán muszáj néhány szót ejteni a rostok szerepéről. A rostok olyan növényi összetevők, melyeket nem tudunk az emésztőenzimeink által lebontani, megemészteni, mégis fontos élettani hatásaik vannak. Növelik a széklet mennyiségét, segítik a bélmozgásokat, lassítják a szénhidrátok felszívódását és ami a legfontosabb, tápanyagként szolgálnak a bélbaktériumoknak. No persze nem minden formájuk egyforma mértékben… A bélbaktériumokat első sorban a vízben oldódó rostok táplálják, tehát ezeket tudja könnyedén fermentálni az egészséges bélflóra. A vízben oldódó rostokat (pektinek, növényi gumik, inulin, rezisztens keményítők stb.) leginkább a zöldségekben és gyümölcsökben találhatjuk meg, és nem a korpában, vagy a magvak héjában, és reklámszlogenekkel ellentétben nem a teljes kiőrlésű gabonákban. Mivel a vízben oldódó rostok a zöldségekben és gyümölcsökben találhatók meg nagy mennyiségben, sajnos a legtöbb embernek jelentős hiánya van ezekből. Ezért amikor a megfelelő rostbevitelre törekszünk, akkor a zöldségek és gyümölcsök fogyasztására kell a hangsúlyt fektetnünk.

A rostok közé tartoznak a rezisztens keményítők is. A rezisztens keményítők olyan összetett szénhidrátok, melyek ellenállnak az emésztőenzimeknek, tehát a vékonybélben nem bomlanak glükózzá, és így a bélbaktériumok segítségével a vastagbélben fermentálódnak. Legjobb forrásai a főzőbanán, tápióka, de sok olyan élelmiszer van, amiben hűtött állapotban megnő a rezisztens keményítők aránya. Például ha a főtt rizst lehűtjük, és hidegen fogyasztjuk (mint a japánok a sushit), akkor a bélflórát tápláló rezisztens keményítőkhöz is hozzájuthatunk. De ugyanígy működik a hűtött burgonya is. Ha újra hevítjük ezeket az élelmiszereket, akkor a rezisztens forma szétesik, és újra sima, lebomló és felszívódó keményítőforrássá válnak. Érdemes tehát a burgonyát, a rizst a tápiókát minél gyakrabban hűtve is fogyasztani, például burgonyasaláta vagy tápiókapuding formájában.

Kiváló élelmiszerek az egészséges bélflóra számára a fermentált zöldségek. A laktofermentálás, más néven savanyítás során a zöldségeken lévő baktériumok elkezdik fermentálni a zöldségben lévő szénhidrátokat. Ezek az élelmiszerek egyszerre pre- és probiotikusak, tehát fogyasztásukkal önmagában “jó” baktériumokat juttatunk a szervezetünkbe, a zöldségek rostjai pedig táplálékul szolgálnak a már bennünk lévő bélbaktériumok számára is. A savanyított zöldségek fogyasztása tehát az egészséges táplálkozás és bélflóra szempontjából kiemelten fontos, nem véletlen, hogy a legtöbb kultúrában a zöldségek savanyítása valamilyen formában megjelenik.

Korábban már említettem, hogy a rostok fermentációja során melléktermékekként a baktériumok olyan rövid szénláncú zsírsavakat hoznak létre, mint a propionát, a vajsav (butirát) és az acetát. Mivel a baktériumok csak részben tudják felhasználni ezeket a zsírsavakat, ezért azok bekerülnek a testünkbe. A bélbaktériumoktól származó rövid szénláncú zsírsavak a test kalóriaigényének akár 7%-át is fedezik. Ezek közül a rövid láncú zsírsavak közül a legfontosabb a vajsav, amely egy négy szénatomos, telített zsírsav.

Butirátnak sokféle kedvező egészségügyi hatása ismert, megelőzi az elhízást, javítják a bélfal épségét, enyhítik a székrekedést, segítik megelőzni a vastagbélrákot, késlelteti a neurodegenerációt, javítják a szív- és érrendszeri mutatókat (vérzsírok összetételén javít), csökkentik a cukorbetegség hátrányos következményeit, valamint gyulladáscsökkentő hatásúak. A legtöbb vajsav, azaz butirát a rezisztens keményítőkből és a pektinekből jön létre.

A felborult bélflóra

Normál esetben az egészséges és egyensúlyban lévő bélflóra kordában tudja tartani az opportunista baktériumfajok mennyiségét. Amikor felborul a bélflóra, és a jótékony fajok aránya megcsappan, akkor helyet és lehetőséget kapnak a kártékony flóra tagjai a szaporodásra. De nem csak kártékony baktériumok, hanem vírusok, gombák, és egyéb paraziták is könnyen el tudnak szaporodni. Ha a kórokozók, vagy a kórokozók által termelt toxinok (méreganyagok) átjutnak a már eleve károsodott bélfalon, az tovább növeli a problémát, ezért is van jelentősége a bélflórával kapcsolatban a fokozottan átjárható bélfalnak is. Tehát az egészséges bélflóra önmagában is az immunrendszer egyik legfontosabb szövetségese.

A bélflórát számtalan dolog károsíthatja:

• A környezetünkben lévő vegyi anyagok
• Túlzott higiénia, sterilitásra való modern igényünk (tisztítószerek, kozmetikumok)
• Helytelen étrend
• Elégtelen rostfogyasztás, (például ha azt gondoljuk hogy a teljes kiőrlésű gabonákból kell a megfelelő rostokhoz hozzájutni)
• Stressz
• Antibiotikumok gyakori használata
• Szteroidok gyakori és hosszantartó használata
• Savlekötők használata
• Hormontartalmú készítmények, pl. fogamzásgátlók használata
• Alkoholfogyasztás
• Dohányzás
• Elégtelen mennyiségű és minőségű alvás

Az egészséges bélflóra helyreállítása

Sokan nem tudják mi a különbség a probiotikumok, prebiotikumok és szimbiotikumok között. A prebiotikumok olyan tápanyagok, főként oligoszacharidok, melyek változatlan formában jutnak a vastagbélbe, és ott táplálják a jótékony baktériumokat. A probiotikumok olyan készítmények, melyekben élő mikroorganizmusok vannak, a bélflóra szempontjából előnyös baktérium vagy gomba törzsek. A szimbiotikum olyan készítmény amely egyszerre pre és probiotikusak is.

Felborult bélflóra esetén törekedni kell a minél előbbi helyreállításra. Ez a folyamat sohasem megy könnyen, vagy gyorsan. A helyreállításhoz elsősorban egészséges táplálkozásra, bélflórát támogató életmód szükséges, másodsorban pedig a prebiotikumokra és prebiotikus rostokra. Ha lisztekben, kenyerekben, tésztákban, cukrokban gazdag táplálkozást folytattunk, akkor elengedhetetlen az étkezésünk radikális megváltoztatása ahhoz, hogy bármiféle eredményt elérjünk.

Az egészséges bélbaktériumoknak szükségük van vízben oldódó rostokra, köztük a rezisztens keményítőkre, de lehet segíteni őket külön prebiotikus készítményekkel, például galaktooligoszacharidokkal, vagy fermentált zöldségekkel is. Sajnos sokak bélflórája olyannyira károsodott, hogy ezek a prebiotikus tápanyagok nem segítenek, sőt, inkább rontanak a tüneteken. Na de nézzük sorban, kezdjük a helyreállítást célzó készítmények megismerését a probiotikumokkal.

Probiotikumok

A probiotikumok szedése az utóbbi időben rendkívül elterjedt. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy egy antibiotikumos kezelés után néhány adag gyógyszertári probiotikum beszedésével már helyre is áll a bélflóra. Nem teszi, ez ennél sajnos sokkal bonyolultabb. A probiotikumok folyamatos szedése nem is garancia arra, hogy alapból jó irányba alakul a bélflóránk, ha amúgy a többi, bélflóra számára fontos szemponttal nem foglalkozunk kellő mértékben (táplálkozás, túlzott higiénia, gyógyszerek, vegyszerek, stb).

A probiotikumok kapcsán az a legnagyobb probléma, hogy hiába szedjük be a magas csíraszámú (magas egyedszámú) készítményt, igen nehezen lehet elérni, hogy ezekből bármi meg is tapadjon a bélfalon. A legtöbb esetben vagy el sem jutnak élve a bélig, mert már előtte károsítják, vagy elpusztítják őket az emésztőenzimek, vagy ha túl is élik jónéhányan, azok is csak végighaladnak a bélrendszeren, majd a széklettel együtt távoznak. Ha valami minimális hatást el szeretnénk érni, akkor muszáj nagyon-nagyon magas csíraszámú termékeket választani.

További probléma a probiotikus készítményekkel, hogy nem feltétlenül azokat a fajtákat tartalmazzák, amelyekre nekünk szükségünk van, illetve nem is feltétlenül tudjuk, vagy tudhatjuk, hogy mire van igazán szükségünk. Rendkívül aktívan zajlik a humán bélflóra feltérképezése, de még nem járunk a végénél. Sok olyan baktérium van, amelyekről tudjuk, hogy az egészéges bélflóra részét képzik, de mégsem tudjuk őket mesterséges körülmények között szaporítani, ezért nem is kerülhetnek bele a vásárolható probiotikus készítményekbe.

Nagyon kevés eset van, ahol bizonyítottan hatékonyan működnek a probiotikumok, leginkább csak a hasmenéssel járó betegségeknél sikerült csak kimutatni, hogy van valami hatásfokuk. Az sem egyértelmű, hogy mely típusok hatékonyabbak, a sok vagy a kevés fajtát tartalmazó verziók. Az biztos, hogy csak a magas (kb. 100 milliárdos) csíraszám az, ami már valami változást el tud indítani odabent. Nagyon sok olyan probiotikum készítmény kapható, amelyet teljesen fölösleges az antibiotikum terápia mellé szedni. Ha muszáj az antibiotikumot szednünk, akkor is jobban járunk, ha a terápia befejezése után kezdjük csak el szedni a probiotikumot.

Nem mindegy az sem, hogy a vékonybelünk vagy a vastagbelünk flórája károsodott-e. A vékonybélben például sok úgynevezett talajbaktérium él, ezeket huminsavakkal segíthetjük. Léteznek probiotikus készítmények, melyekben talajbaktériumok is vannak, például Prescript Assist. A talajbaktériumtörzseket tartalmazó készítmények azért is fontosak, mert egyes feltételezések szerint az összes probiotikum közül igazából csak ezek a készítmények hasznosulnak, ugyanis csak a talajbaktériumok képesek túlélni a gyomorsavat, és egyéb emésztőenzimek hatásait.

A probiotikumok hatásásosságát tehát sajnos elég nehéz nyomon követni, és valóban nem tudjuk, csak feltételezéseink vannak, hogy melyek azok a készítmények amelyek tényleg hatékonyak, és melyek azok, amelyek igazából semmit sem érnek.

Prebiotikumok

A prebiotikumokkal kapcsolatban is ellentmondásos adatok és vélemények olvashatók. Akinek egészséges a bélflórája, annak a prebiotikumok segítenek, hogy ezt az állapotot fenn is tudja tartani. A prebiotikumok többsége viszont olyan szénhidrátokat, rostokat tartalmaz, amelyek sokakat puffasztanak (nekik valószínűleg nem egészséges a bélflórájuk), és akkor jobb nem erőltetni ezeknek a használatát, illetve ezeknek az embereknek amúgy is szükségük van FODMAP diétára, azaz a fermentálódó szénhidrátok elkerülésére. Az ilyen betegek megpróbálkozhatnak a galakto-oligoszacharidok (GAS) használatával, mert ezek emésztése általában kevesebb gázképződéssel jár. A GAS amúgy is a leghatékonyabb kapható prebiotikus készítmény.

További módszerek

Ha nem működnek sem a pro, sem a prebiotikumok, akkor a GAS kipróbálása mellett csak az étrend radikális megváltoztatása képes odabent rendet tenni. Ennek része többek között minden feldolgozott szénhidrát kiiktatása a táplálkozásunkból, emellett pedig az egészséges bélflóra kialakulásához szükséges többi életmódra vonatkozó szabály betartása (tisztítószerek és más vegyi anyagok kerülése, gyógyszerek megfontolt használata, a stressz kerülése, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, stb).

A GAS, az étrend és az életmód mellett meg kell próbálni növényi hatóanyagokkal gátolni, hogy a kártékony baktériumok biofilmet képezzenek a maguk körül. A biofilmek rendkívüli védelmet tudnak nyújtani a kártékony baktériumok számára. A biofilmek ellen működhet a borsmentaolaj, teafaolaj, citrusfélék olaja és egyéb növényi hatóanyagok. Ezeket mindig gyomorsav ellenálló kapszulában keressük és szedjük.

A növényi hatóanyagok mellett a lactoferrin is segíti a bélflóra helyreállítását, tehát érdemes lehet ezzel is próbálkozni, táplálékkiegészítőként sok helyen kapható ilyen készítmény. Téli hónapokban a folyamatos szedése is javasolt, mert kiváló immunerősítő hatása van.

1. Chris Kresser: The Thyroid-Gut Connection. URL: https://chriskresser.com/the-thyroid-gut-connection
2. Brunkwall L, Orho-melander M. The gut microbiome as a target for prevention and treatment of hyperglycaemia in type 2 diabetes: from current human evidence to future possibilities. Diabetologia. 2017;60(6):943-951. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28434033
3. Marchesi JR, Adams DH, Fava F, et al. The gut microbiota and host health: a new clinical frontier. Gut. 2016;65(2):330-9. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26338727
4. Li Q, Han Y, Dy ABC, Hagerman RJ. The Gut Microbiota and Autism Spectrum Disorders. Front Cell Neurosci. 2017;11:120. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28503135
5. Kelly JR, Minuto C, Cryan JF, Clarke G, Dinan TG. Cross Talk: The Microbiota and Neurodevelopmental Disorders. Front Neurosci. 2017;11:490. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28966571
6. Taylor AM, Thompson SV, Edwards CG, Musaad SMA, Khan NA, Holscher HD. Associations among diet, the gastrointestinal microbiota, and negative emotional states in adults. Nutr Neurosci. 2019;:1-10. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/30794085
7. Valles-colomer M, Falony G, Darzi Y, et al. The neuroactive potential of the human gut microbiota in quality of life and depression. Nat Microbiol. 2019; URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/30718848
8. Clemente JC, Pehrsson EC, Blaser MJ, et al. The microbiome of uncontacted Amerindians. Sci Adv. 2015;1(3). URL: http://advances.sciencemag.org/content/1/3/e1500183