Antitápanyagok

A növények többsége előszeretettel termel olyan anyagokat, amelyek különböző mértékben károsíthatják a növényevő állatok bélrendszerét, befolyásolni tudják az emésztést, vagy más élettani folyamatokat, esetleg mérgezést okozhatnak. A legtöbb növényben ezek az antitápanyagok természetesen nincsenek jelen nagy mennyiségben, de autoimmun betegségben az apró részletekre is oda kell figyelnünk.

A legtöbb emésztést gátló, bélfalat károsító anyag a növények magjaiban található, hiszen a növényeknek pont az a céljuk, hogy ha a magot el is fogyasztja valaki vagy valami, lehetőség szerint akkor is érintetlenül távozzon a széklettel, hogy aztán termékeny földbe kerülve be tudja tölteni  eredeti célját. A gabonafélék esetében az antitápanyagokat leginkább a gabonaszemek külső héja tartalmazza, éppen ezért érdemes minden megengedett gabonaféleségnél a hántolt verziót előnyben részesíteni, így például barna rizs helyett inkább a fehér rizst választani.

A magféleségek között a gabonákon kívül a hüvelyesek is nagyobb mennyiségben jelennek meg az vegyes táplálkozású, de főleg a vega/vegán emberek táplálkozásában. Fontos tudni, hogy a hüvelyesek némely csoportja igencsak gazdag antitápanyagokban, ezek közül a leggyakoribbak a

  • lektinek,
  • szaponinok, szolaninok
  • fitátok,
  • polifenolok
  • izoflavonok
  • enzimműködást gátló anyagok, pl. proteáz inhibitorok, stb.

Mi a probléma ezekkel az anyagokkal?

  • A lektinek károsítani tudják a bélfalat, és azt fokozottan átjárhatóvá tenni, így szabad utat adva olyan fehérjéknek, félig emésztett fehérjéknek, mikroorganizmusoknak melyeknek nem volna helyük a bélfalon kívül. A lektinek egyes típusai allergiás reakciót is kiválthatnak.123
  • A szaponinok vízzel elkeverve szappanszerű habot alkotnak. Képesek károsítani a sejtek zsírszerű membránját, így például a vörösvértesteket rombolni. A szaponinok ezen kívül szintén gyengíteni tudják a bél falát.
  • A fitátok vagy fitinsavak gátolják az ásványi anyagok felszívódását, például a vas, cink, kalcium, magnézium felvételét.456
  • Az izoflavonok a testbe jutva fitoösztrogénekként viselkednek, így rendesen bele tudnak szólni az emberek saját hormonháztartásába, leginkább a nemi hormonok és a pajzsmirigy működésébe. A szója izoflavonjai golyvát is okozhatnak. A szóját többek között ezért is érdemes elkerülni.
  • A proteáz inhibitorok a fehérjék emésztését nehezítik, bár a legtöbb típusuk hőhatásra romlik.

Hüvelyesek

A hüvelyesek többsége, mint fentebb is olvashattuk, antitápanyagokban gazdag. Mivel az antitápanyagok egy része képes károsítani a bélfalat, vagy tovább rontani a szivárgó bél szindrómát, ezért ezt az élelmiszercsoportot legalább átmenetileg érdemes kerülnie annak, akinek fokozottan átjárható a bélfala, vagy ezzel összefüggésben lévő egészségügyi problémákkal küzd. Éppen ezért az autoimmun étrendek szigorú időszakában a hüvelyeseket egyértelműen kerülni kell, később a borsó és lencsefélék visszavezethetők.

Ha szeretnénk visszavezetni a hüvelyeseket az étrendünkbe, a következőket érdemes szem előtt tartani:

  • A hüvelyesekben lévő antitápanyagok nem minden hüvelyes fajtában egyforma mennyiségben és formában vannak jelen, ezért nem lehet minden hüvelyest egy kalap alá venni. Az antitápanyagok egy részét hosszú áztatással és főzéssel semlegesíteni lehet, de vannak köztük olyanok, amelyek jól bírják ezeket a hatásokat is, például a szaponinok. A hüvelyesek nyersen nem is nagyon fogyaszthatók, minden kultúrában csak hosszas feldolgozás után, áztatva, főzve, csíráztatva vagy fermentálva fogyasztják őket. A legtöbb problémát a babfélék és a szója tudja okozni.
  • A hüvelyesek emésztése sok ember számára igencsak nehézkes. A bennük lévő szénhidrátok egy része olyan, amelyet az emésztőenzimeink nem tudnak rendesen lebontani, így a bélbaktériumok kezdik el erjeszteni (FODMAP-ok) . Ez sokaknál erős puffadást, akár hasmenést is kiválthat. Ha valaki nehezen emészti a hüvelyeseket, akkor egészen hagyja ki őket, hiszen a hüvelyesek a gabonákhoz hasonlóan egyáltalán nem nélkülözhetetlen elemei az egészséges étrendnek. Semmilyen tápanyag nincs bennük, ami nem volna könnyen, vagy jobban pótolható más forrásokból is.
  • Érdemes kísérletezni, hogy melyek azok a hüvelyes típusok, amelyek számunkra könnyen emészthetők, és ezeket mértékkel lehet fogyasztani. Általában a legkevesebb problémát a borsófélék, cukorborsó, csicseriborsó és a lencsefélék okozzák, a babok viszont már a nehezebben emészthető kategóriát képviselik.
  • Akármilyen hüvelyest is fogyasztunk, nem spórolhatjuk meg a hosszú áztatást (minimum egy nap, de jobb, ha több), és a hosszú főzési időt. Ezekkel a technikákkal csökkenthetjük az antitápanyagok hatásait. Sokszor találkoztam olyan alternatív étrendben előforduló receptekkel, elsősorban vegán receptekkel, amelyek direkt a babfélék beáztatott levével dolgoztak, tehát azt a vizet, amelyet normál esetben leöntenénk a hüvelyesekről, ők ilyen-olyan főzési célokra felhasználják. Ezt ne tegyük, a hüvelyeseket áztatás után is többször alaposan mossuk át, és a vizet minden esetben öntsük ki!

Burgonyafélék

A burgonyafélék családjába tartozik a burgonyán kívül a paprika, paradicsom, padlizsán, fűszerpaprika is. A burgonyafélék több-kevesebb mennyiségben különböző típusú alkaloidokat tartalmaznak. A kapszaicin, a paprika csípősségéért felelős anyag, is egy alkaloid. A legtöbb embernél semmiféle problémát nem okoznak ezek az anyagok, de vannak bizonyos betegségek, egészségügyi problémák, ahol igenis ronthatják a már kialakult tüneteket. Van akinél emésztési problémákat okozhatnak, de gyakran az izületi fájdalmakat is fokozzák. Egyeseknél allergiás reakció is kialakulhat például a burgonyában található szolaninra, a paradicsomban lévő tomatinra, vagy a paprikában lévő kapszaicinra.

A burgonyafélék családját többek között az autoimmun betegségekben is érdemes egy időre kiiktatni a táplálkozásunkból, különösen a rheumatoid artirithis-es betegek esetében. Az autoimmun étrendek szigorú időszakában nem csak ezeket a zöldségeket, hanem a pirospaprikát, és a paprikával készült fűszerkeverékeket is kerüljük. Ha valaki tünetmentes, akkor nyugodtan visszavezetheti az étrendjébe ezeket a zöldségeket. Fontos, hogy a burgonyafélék családjába tartozó zöldségeket, mint például a paradicsomot, paprikát, minél inkább éretten fogyasszuk, mert érett állapotban tartalmazzák a legkevesebb káros anyagot.

A burgonyával kapcsolatban érdemes tudni, hogy leginkább a héjában találhatók a problémás lektinek és egyéb antitápanyagok. Ezért a burgonyát mindig alaposan meghámozva, héj nélkül fogyasszuk, úgy viszont megfelelő keményítőforrásként számolhatunk vele.

Hivatkozások

  1. Freed DL. Do dietary lectins cause disease?. BMJ. 1999;318(7190):1023-4. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1115436/
  2. Miyake K, Tanaka T, Mcneil PL. Lectin-based food poisoning: a new mechanism of protein toxicity. PLoS ONE. 2007;2(8):e687. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17668065
  3. Vojdani A. Lectins, agglutinins, and their roles in autoimmune reactivities. Altern Ther Health Med. 2015;21 Suppl 1:46-51. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25599185
  4. Zhou JR, Erdman JW. Phytic acid in health and disease. Crit Rev Food Sci Nutr. 1995;35(6):495-508. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8777015
  5. Bohn T, Davidsson L, Walczyk T, Hurrell RF. Phytic acid added to white-wheat bread inhibits fractional apparent magnesium absorption in humans. Am J Clin Nutr. 2004;79(3):418-23. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/14985216
  6. Nävert B, Sandström B, Cederblad A. Reduction of the phytate content of bran by leavening in bread and its effect on zinc absorption in man. Br J Nutr. 1985;53(1):47-53. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/2998440