Az SM típusai

A legtöbb orvosi szakirodalom a betegség négy, illetve öt típusát különbözteti meg (egyes szakirodalmak az „enyhe”, benignus típust a relapszáló-remmitáló formához sorolják). Ezekhez a típusokhoz az előfordulásuk gyakoriságát is közlik, bár ezekben a számokban a különböző források eltérnek egymástól. Az orvosi gyakorlat szerint a betegség első öt évének lefolyása alapján lehet nagyjából meghatározni, hogy a beteg melyik csoportba tartozik.¹²

Egy frissen diagnosztizált beteg számára öt évet teljes bizonytalanságban leélni egy örökkévalóságnak tűnik. Ezért is fontos, hogy az életmódváltást a diagnózis után azonnal megkezdjük, így a lehető leghamarabb lelassíthatjuk, vagy megállíthatjuk a betegség progresszióját. A pozitív élettani hatásokat megtapasztalva pedig nem kell öt, tíz évet félelemben és bizonytalanságban tölteni, hanem optimistán várhatjuk, hogy enyhe lefolyású lesz a betegségünk.

A négy csoport nem mindig különül el egymástól élesen, tehát vannak betegek, akikre nehéz ráhúzni egyik vagy másik skatulyát.

RRSM, azaz a relapszáló – remittáló forma

A betegek többsége a betegség első éveiben a relapszáló-remittáló típusba tartozik. Ez azt jelenti, hogy egy-egy relapszust a beteg állapotának teljes, vagy részleges javulása követi. Ezután egy olyan időszak következik amikor nincs újabb relapszus. Ennek a “nyugalmi” állapotnak a hossza egyénenként nagyon változó, hónapokig vagy évekig is eltarthat, de átlagosan évi egy relapszus jelentkezik. A nyugalmi időszakot remissziónak is nevezik, mert a tünetek csökkennek. A remisszió azonban sajnos nem a legjobb kifejezés, mert azt sugallja, hogy a betegség ebben az időszakban inaktív. Ennek ellenére tudjuk, hogy az idegrendszerben úgy is létrejöhetnek új léziók, hogy azok nem feltétlenül okoznak érzékelhető tüneteket. A remissziós időszakot ezután újabb relapszus követi. A relapszusokból való felgyógyulás a betegség korai stádiumában még szinte teljes lehet, majd a betegség előrehaladtával egyre több és egyre súlyosabb maradványtünet alakulhat ki. A relapszáló-remittáló típusba tartozó betegek nagyobb részénél néhány év alatt kialakul a szekunder (másodlagos) progresszív SM, tehát egyre kevesebb akut fellángolás jelentkezik, inkább a folyamatos állapotromlás jellemző.

Gyakoriság: Az SM-mel diagnosztizált betegek nagy többsége, kb. 65-70 %-ára ez a forma jellemző a betegség kezdeti időszakában.

SPSM, azaz a másodlagosan progresszív forma

Az SM relapszáló-remittáló formájában szenvedő betegek felének állapota idővel folyamatosan romlani kezd, melyet szekunder progresszív SM-nek neveznek. A folyamatos funkcióvesztés mellett még megjelenhetnek hirtelen fellángolások is.

Gyakoriság: Az RRSM típusba tartozó betegek nagy része, kb. 80%-a az idő előrehaladtával másodlagos progresszív típusba kerül

PPSM, azaz a primer progresszív forma

Ebben a formában a betegség első megjelenésétől kezdve a betegek állapota folyamatosan romlik, körülhatárolható relapszusok és remissziók nélkül. Ez a típus férfiak, illetve idősebb korban diagnosztizáltak körében gyakoribb.

Gyakoriság: Körülbelül 10-15 %.

PRSM, azaz a progresszív-remittáló forma

Ebben a formában a már meglévő tünetek egyenletes romlása mellett hirtelen új tünetek is megjelennek, de a fellángolás után az eredeti állapot gyakran nem áll helyre. Előfordul, hogy primer-progresszív típusként diagnosztizálják mindaddig, amíg a folyamatos romlás mellé nem jelentkezik egy jól körülhatárolható relapszus is.

Gyakoriság: Körülbelül 5%, ez a betegség legritkább formája.

Benignus SM, azaz enyhe lefolyású, “jóindulatú” forma

Ebben típusban a betegek csupán egy-két relapszust élnek át, és többet vissza sem tér a betegségük. Nagyon ritkán lehet még egy-két epizódjuk, de életük végig aktívak maradnak. Leggyakrabban olyan embereknél figyelhető meg ez a forma, akiknél az első tünetek között a látásproblémák, vagy más érzékelési problémák jelentkeztek.

Gyakoriság: Ezt a típust nehéz körülhatárolni, hiszen kb. 15-20 év funkcióromlás nélkül eltelt idő után mondhatjuk ki biztosan valakire, hogy enyhe lefolyású a betegsége. Körülbelül 5-20 %.

1. Szirmai Imre: Neurológia. Medicina Könyvkiadó, 2011.
2. Amato MP, Zipoli V, Goretti B, et al. Benign multiple sclerosis: cognitive, psychological and social aspects in a clinical cohort. J Neurol. 2006;253(8):1054-9. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16609810