A 20. század második felétől látványosan elterjedt egy csomó olyan krónikus betegség, amely korábban csak elvétve fordult elő, vagy legalábbis jóval kevesebb embert érintett. Ilyenek például a szív és érrendszeri betegségek, a rák, az inzulinrezisztencia, a diabetes, az autoimmun állapotok, a túlsúly, a depresszió, Parkinson, a Hasimoto-thyroiditis, a bélbetegségek (pl. IBS), a meddőség, az endometriózis, a PCOS, az atópiás betegségek (allergiák, asztma..), ekcéma, a szervezetszintű gyulladás, és a gyermekkorban tömegesen diagnosztizált ADHD és egyéb viselkedési problémák. A funkcionális szemléletű gyógyítás szerint a modernkori civilizációs betegségek hátterében meg lehet találni olyan közös folyamatokat és gyökérokokat, melyek legnagyobb részben az iparosodott életkörülményeinkből következnek.
Természetesen a genetikai hajlamnak is beleszólása van abba, hogy kinél milyen tünetek lépnek fel, vagy hogy konkrétan milyen betegséget diagnosztizálnak, de a kóros állapotok kialakulásában mindenképpen jelentős szerepe van az étrendünknek, a tápanyaghiányoknak, a mozgásszegény, városias életmódunknak, valamint a rohanó és krónikus stresszel járó életvitelünknek.
Az autoimmun betegségek ma több mint 700 millió embert, azaz minden tizedik embert érintenek világszerte. Dr. Terry Wahls a könyvében1, a Wahls Protocolban felsorol hat olyan tényezőt, ami minden autoimmun állapot hátterében megtalálható, függetlenül attól, hogy konkrétan milyen autoimmun betegségről beszélünk:
- A sejtekben lévő mitokondriumok nem működnek elég hatékonyan az energia előállításában, túl sok mellékterméket és nagyobb mennyiségű szabad gyököt hoznak létre a szervezetben, ami károsítja a sejteket.
- Az immunsejtek túlműködése miatt szervezet szinten fokozott gyulladási folyamatok zajlanak.
- Az immunsejtek kimondottan a saját sejteket és szöveteket támadják meg.
- Jellemző, hogy olyan toxinok, mint az ólom, a higany vagy a növényvédő szerek felhalmozódnak a szervezetben, valamint a krónikus, hosszan fennálló fertőzések és gyulladásos folyamatok, mint például a Lyme-kór, fokozzák az autoimmun állapotokhoz kapcsolódó tüneteket.
- Jellemző az alacsony D-vitamin szint és megnövekedett stressz hormon szint, mindkettő súlyosbítja a gyulladási folyamatokat.
- Gyakoriak bizonyos vitamin, ásványi anyag, esszenciális aminosav, növényi antioxidáns hiányok.
Dr. Sarah Ballantyne a The Paleo Approach-ban2 a következő három tényezőt nevezi meg közös pontnak az autoimmun betegségekben:
- a bélfal fokozott áteresztő képessége,
- a nem cöliákiás típusú gluténérzékenység (NCGS),
- és a bélflóra felborulása.
A funkcionális megközelítés tehát az SM-re sem mint valami speciális betegségre tekint, hanem egy olyan teljes szervezet érintő hibás működésre, aminek gyökérokai több más modernkori krónikus betegségben ugyanúgy megtalálhatók. Ezzel a szemlélettel a gyógyítás középpontjában a tünetek gyógyszeres kezelése helyett a gyökérokok felkutatása és az egyensúlytalanságok rendezése áll. Ez a szemlélet mind a megelőzésben, mind a már kialakult állapotok, tünetek visszaszorításában használható. A betegnél a gyógyulás pedig nem csak az autoimmun állapot progressziójának megállítását fogja jelenteni, hanem más, évek óta fennálló betegségek is rendeződhetnek, például az inzulinrezisztencia, magas vérnyomás, krónikus fáradtság, a hormonális egyensúlytalanságok, stb.
A funkcionális orvoslás az egészség helyreállításához olyan természetes módszereket használ, mint a személyre szabott étrend (aminek segítségével megvalósulhat a bél regenerációja, a gyulladáscsökkentés, és az immunrendszer modulálációja), a mikrotápanyag hiányok megszüntetése funkcionális élelmiszerekkel, vagy ha szükséges, akkor étrendkiegészítéssel, a stresszből fakadó hormonális egyensúlytanságok helyrebillentése, az egyén adottságainak megfelelő mozgásforma kialakítása, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás megvalósítása a mindennapokban. Tehát míg a hagyományos orvosi megközelítés kizárólag tünetek kezelésére és az immunrendszer leszabályozására törekszik, és nem foglalkozik azzal, hogy mi állhat az autoimmunitás hátterében, a funkcionális megközelítés éppen a kóros immunműködés és a degenerációt kiváltó háttérokok felderítését és kezelését helyezi középpontba. Autoimmun betegségek esetén ez a megközelítés jóval hatékonyabbnak szokott bizonyulni, mint a tüneteket célzó orvosi, gyógyszeres terápia.
Éppen ezért arra bátorítok mindenkit, aki ezzel, vagy bármilyen más autoimmun betegséggel él, hogy a tüneti kezelések helyett (vagy mellett), az életmód és az étrend átalakításával a betegség kialakulásához vezető gyökérokok megszüntetésére törekedjen. Ennek köszönhetően a betegség progressziójának lassulását, és a tünetek visszaszorulását is megtapasztalhatjuk, akár gyógyszerek nélkül is. A honlapon szereplő táplálkozási és életmódbeli javaslatok ezzel a szemlélettel íródtak, és pontosan a célt szolgálják.
