Az SM diagnózisa sokféle vizsgálat eredményeiből állítható csak fel. A részletes kórtörténet feltárása után neurológiai vizsgálatok következnek (pl. szemmozgások, reflexek, mozgás koordináció). Az agyban lévő laesiok (gócok) pontos feltérképezéséhez képalkotó eljárások szükségesek: koponya és gerinc MRI vizsgálat (általában kontrasztanyaggal). A diagnózis megerősítéséhez gyakran a liquor immunológiai vizsgálatát is el szokták végezni. A lumbálpunkcióval szerzett agy és gerincvelői folyadékból olyan antitesteket lehet kimutatni, melyek az SM aktivitását igazolhatják. Amennyiben látással kapcsolatos tünetek is felmerülnek, akkor részletes szemészeti vizsgálat is szükséges lehet.
Az MR vizsgálat önmagában nem elég a diagnózis felállításához, mert más betegségek is okozhatnak az agyban a gócokhoz hasonló elváltozásokat.
A diagnózis felállításához a betegség térbeli és időbeli terjedését is igazolni kell. Ez azt jelenti, hogy az agy és gerincvelő több területe érintett, és a laesiok időben elkülönülten alakultak ki.
Előfordul, hogy az első tünetek megjelenése után végzett MRI vizsgálat alapján az időbeli terjedés nem állapítható meg, ezért ilyenkor még klinikailag izolált szindrómáról (CIS-ről) beszélünk. A CIS néhány éven belül klinikailag igazolt SM-mé fejlődhet, ha újabb tünetek jelentkeznek, vagy egy későbbi MRI vizsgálat újabb gócokat mutat.12
Hivatkozások
- Szirmai Imre: Neurológia. Medicina Könyvkiadó, 2011.
- Klinikai irányelv a Sclerosis multiplex kezelésére, Neurológiai Szakmai Kollégium, 2006.