Swank étrend

A Swank étrend dr. Roy Swank kifejezetten sclerosis multiplex betegekre kidolgozott diétája még az 1940-es évekből. Swank elmélete szerint az SM előfordulásának gyakorisága a telített zsírsavak fogyasztásnak, különösen a tejfogyasztás gyakoriságának megfelelően alakul. Megfigyelései szerint kevesebb a beteg azokban a régiókban, ahol a halfogyasztás (omega-3 zsírsav bevitel) mértéke magasabb. A diéta és a kutatási eredmények részletesen Swank és Dugan könyvében a “The Multiple Sclerosis Diet Book”-ban olvashatók.

A diéta hatékonyságát egy rendkívül hosszú, 34 éven át tartó vizsgálattal igyekeztek igazolni. Az 1949-ben kezdődött kutatásban 150 beteg vett részt. Swank nem állított össze kontrollcsoportot, akik “normál” vagy “átlagos” étrendet követtek, viszont a vizsgálati személyek közül nagyon sokan nem tudták követni az előírt diétát, így lehetőség volt összehasonlítani az ő eredményeiket a diétát követőkével. A ‘40-es években az ilyen típusú kontrollcsoport felállítása még nem volt “kötelező jellegű” egy klinikai vizsgálatban, mint ahogyan ez ma már evidencia. Sajnos ezért (is) ma teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az orvostudomány és a dietetika Swank eredményeit, mondván, hogy az eredményessége kontrollcsoport hiányában “nem bizonyított”. Természetesen kontrollcsoportként sok más kutatásban találhatók adatok az átlagos nyugati étrenden lévő betegek relapszus gyakoriságáról, tehát ez nem lehetne akadálya annak, hogy értékelni tudjuk Swank eredményeit.  

Számos cikk jelent meg erről a vizsgálatról, egyik 1990-ben a világ egyik legjelentősebb orvosi szaklapjában a Lancet-ben¹, egy másik cikk pedig 1991-ben a Nutritionben². A Lancetben megjelent cikk 144 páciens eredményeit közli. Közülük 72 beteg tudta betartani a diétát (jól diétázók), ők napi 20 grammnál kevesebb telített zsírt fogyasztottak. A másik 72 vizsgálati személy nem tudta napi 20 gramm alatt tartani a telített zsír bevitelét. A betegek rokkantsági fokát egy Swank által szerkesztett rokkantsági skálával mérték, amivel 0-tól (alapvetően nem rokkant, tünetmentes) 6-ig (elhunyt) lehetett értékeket adni. A 4-es érték ezen a skálán azt jelentette, hogy a személy kerekesszékhez, az 5-ös érték hogy székhez vagy ágyhoz kötött. Tulajdonképpen Swank skáláján 1 pont Kurtzke EDSS skáláján 2 pontot ér.

Tekintet nélkül arra, hogy a diétát betartók milyen rokkantsági szinten voltak a vizsgálat kezdetekor, az állapotuk nem romlott jelentős mértékben. Azok a diétázók, akik 1-es értékkel léptek be a vizsgálatba, átlagosan 1,9-es értéket mutattak 34 év után. Akik 2-es értékkel kezdték meg a vizsgálatot 3,6-es eredményt, akik 3-as vagy annál rosszabb értékkel indultak, átlagosan 4-es eredménnyel zárták a vizsgálatot. A legjobb eredményt azok érték el, akik minimális rokkantsággal indultak a kutatás kezdetekor, 95%-uk 34 év után is élt és fizikailag aktív volt. Mindhárom csoportban tapasztalni lehetett a diéta hasznát, még a jelentős rokkantsággal indulóknál is a betegség progressziójának lassulását lehetett megfigyelni, amennyiben tudták tartani az étrendet.

A diétát be nem tartók elég rossz eredményeket produkáltak, ami összhangban áll más SM betegek eredményeivel, akiknek az állapotát hosszú időn keresztül megfigyelték. Közülük, akik minimális rokkantsággal léptek be a vizsgálatba átlagosan 5,3-es értékkel fejezték azt be, ami kerekesszékhez, vagy ágyhoz kötöttséget jelent. A mérsékelt rokkantsággal indulók is átlagosan 5,3 értéket, a súlyosabb rokkantsággal indulók 5,6-es értéket mutattak a kutatás végén. A nem diétázó betegek csupán 7%-a maradt aktív. Közülük a halálozási arány nagyon magas volt. A statisztikai eredmények erős kapcsolatot mutattak, a p érték általában p<0,0001 és p<0,0005 között volt a legtöbb „jól diétázó” és „rosszul diétázó” eredményei között. Ez azt jelenti, hogy ezek az eredmények nem születhettek csupán a véletlen következtében.

Dr. George Jelinek a könyvében (Overcoming Multiple Sclerosis) egy egész fejezetet szán annak feltárására, milyen okok vezettek oda, hogy Swank eredményeit ennyire figyelmen kívül hagyja az orvostudomány és a dietetika. A legtöbb kritika, mint már fentebb említettem, azt fogalmazza meg, hogy Swank vizsgálata nem felel meg a klinikai vizsgálatok modern kritériumainak. Például, hogy a vizsgálat nem volt randomizált, azaz a vizsgálatban résztvevők nem véletlenszerűen voltak beosztva alacsony és normál mennyiségű zsírbevitelt követő csoportokba. Ezért feltételezhető, hogy azok, akik több relapszuson estek át, nem akarták tovább folytatni a diétát. A Lancet-ben megjelent kritika végső konklúziója a következő volt: “a zsírok SM-ben betöltött szerepe továbbra is bizonyítatlan marad”. Egy ilyen kritikának, ami egy ilyen nagy nevű szakmai folyóiratban jelenik meg, rendkívül meghatározó üzenete volt és van a mai napig.

Swank kutatásának legnagyobb erőssége, hogy 34 éven át tartott (ritka az ilyen hosszúságú klinikai vizsgálat az orvostudományban, az interferonnal kapcsolatos vizsgálatok például általában csak egy-két évig tartanak), végül a legnagyobb gyengeségévé vált, hiszen az eredményeinek 1990-ben történt publikálásának idejére a klinikai bizonyítás szabályai már radikálisan megváltoztak.

A Swank étrend szabályai

• Sok zöldség és gyümölcs fogyasztása javasolt.
• Szükséges a feldolgozott élelmiszerek elkerülése, különösen amelyekben telített zsír vagy hidrogenizált növényi olaj található.
• A telített zsír fogyasztás ne haladja meg a napi 15 g-ot, a telítetlen zsírok napi bevitele pedig 20-50g között legyen.
• A diéta első évében a vörös húsok nem javasoltak, a második évtől heti egy alkalommal fogyaszthatók.
• Tengeri halak és tengeri herkentyűk fogyasztása ajánlott.
• Sovány fehér húsok fogyasztása javasolt.
• Tojásból csak a fehérje engedélyezett.
• Tejtermékből csak zsírmentes (1% alatti) termékek ajánlottak (Swank idejében ezzel a korlátozással a tejtermékek jelentős részét gyakorlatilag kiiktatta az étrendből).
• Tőkehalmáj olaj az omega-3 és a D-vitamin pótlására, plusz egyéb vitamin és ásványi anyag pótlás szükséges.
• Gabonák nem tiltottak az étrendben.
• Nassolásra olajos magvakat ajánl.

Habár a modern autoimmun protokollok megközelítésével szemben ez egy megengedőbb diéta, mégis több ponton megegyezik a modernebb ajánlásokkal, ezért érthető, hogy pozitív eredményeket lehetett vele elérni.

Kritika

Összességében a következő kritika fogalmazható meg a Swank étrenddel kapcsolatban:

• A Swank étrendben megengedettek a gluténtartalmú gabonák. Ez nem meglepő, hiszen a 40-es 50-es években még semmit nem tudott az orvostudomány a nem cöliákiás típusú gluténérzékenységről, a különböző gabonafehérjék autoimmunitásban betöltött szerepéről. Bővebben lásd itt.
• A Swank étrendben megengedettek a tejtermékek. A tejfehérjékről és hatásaikról még szintén nem tudott sokat a tudomány abban az időben, ma már egyértelmű, hogy bizonyos mértékig mindenképpen érdemes korlátozni a fogyasztásukat. Bővebben lásd itt.
• A Swank étrend értelmetlenül tiltja a rendkívül tápanyagdús tojássárgáját, belsőségeket, zsírosabb, porcosabb húsokat. Bővebben lásd itt.
• A Swank étrendben kerülik az állati és telített zsírsavak fogyasztását. Ma már tudjuk, hogy a telített zsírok nem okoznak problémát, ezért a magas minőségű állati és növényi telített zsírok kerülése indokolatlan. Bővebben lásd itt.

1. Swank RL, Dugan BB. Effect of low saturated fat diet in early and late cases of multiple sclerosis. Lancet. 1990;336(8706):37-9. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/1973220
2. Swank RL. Multiple sclerosis: fat-oil relationship. Nutrition. 1991;7(5):368-76. URL:https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/1804476