Egy frissen diagnosztizált autoimmun beteg nagyjából ezerféle étrendi és életmódbeli javaslattal fog találkozni. Minden honlap, táplálkozási tanácsadó, egészségügyi szakember más és más étrendi irányzatot képvisel. Első körben biztosan javasol valamit az orvos, bár ez sajnos sok esetben csupán annyi, mint amit az én neurológusom is mondott, hogy „ennek a betegségnek semmi köze sincs az étrendhez, nyugodtan éljen pontosan ugyanúgy, mint korábban”. Valószínűleg találkozni fogunk az SM betegeknek szóló klasszikus dietetikai ajánlással is, ami pontosan ugyanaz az általános, egészséges embereknek is szóló mantra, ami a csapból is folyik: „mediterrán diéta, azaz sok teljes kiőrlésű gabona, napi fél liter tejtermék, sovány húsok és kerüljük az állati zsírokat”. Ezek mellé jönnek a segítőkész rokonok, ismerősök a saját tapasztalataikkal, csodagyógyulásos történetekkel. Ha csak felmegyünk az internetre, egészen biztosan szembe fognak jönni a vega-vegán étrendet javasló oldalak, a növényi olajokat propagáló, állati termékeket és állati zsírokat minimálisra szorító diéták, léböjt kúrák, a makrobiotika, lúgosító diéta és még egy csomó, olykor igencsak hajmeresztő javaslat.
Mivel ezek az ajánlások legtöbbször homlokegyenest ellentmondanak egymásnak, teljesen természetes, ha az ember összezavarodik, és azt se tudja kinek higgyen. A szakirodalom és a betegek tapasztalatai azt mutatják, hogy a klasszikus dietetikai ajánlásnál, vagy a nagyon általános étrendi javaslatokkal szemben általában csak szigorúbb és speciálisan autoimmun betegségekre kialakított diétás rendszerek lesznek célravezetők. Ha valóban szeretnénk visszaszorítani a betegségünk aktivitását, akkor sokféle szempontot figyelembe kell venni a megfelelő diéta kialakításánál, nagyobb áldozatokat kell hoznunk az egészségünk érdekében, például több ételcsoportról kell – legalább átmenetileg – lemondanunk.
Bár erről kevés szó esik, a genetika csak igen csekély mértékben játszik szerepet az autoimmun betegségek kialakulásában, a beteg által is befolyásolható környezeti faktorok ezzel szemben sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak. Rengeteg olyan táplálkozási és életmódbeli tényező szerepel az átlag, rohanó, nyugati ember életében, amelyek igen erősen közrejátszanak az autoimmun betegségek létrejöttében és progressziójában. Ilyenek például az étrendünkben megjelenő, az immunrendszerünk működésére hatást gyakorló allergének pl. glutén, kazein, stb. (akkor is ha nincs kimutatható érzékenységünk), vagy bélfalat és bélflórát károsító antitápanyagok. De ugyanígy valószínű, hogy a feldolgozott, magas szénhidrát tartalmú, mikrotápanyagokban szegény ipari élelmiszerek, a mesterséges zsiradékok, adalékanyagok rendkívül magas aránya szintén jelentős szerepet töltenek be a gyulladásos folyamatok elősegítésében és így az autoimmun betegségek romlásában. Mindezek tetejébe jön az állandó stressz, a rohanás, a kevés alvás, a kevés szabadban töltött idő és a mozgásszegény életmód. Ezek az életmódbeli tényezők rendkívül negatív hatással vannak az egészséges hormonális folyamatokra és zavart okoznak az immunrendszer működésében is. Ezeknek a káros faktoroknak a kiküszöbölésére kell törekednünk, akár szól róla az orvosi, vagy dietetikai javaslat, akár nem.
Nehéz, de megéri
Az étrend, amit itt bemutatok meglehetősen szigorú, mindemellett (vagy éppen ezért) rendkívül hatékony eszköz lehet a gyógyulásban. Amikor az ember először találkozik egy szigorúbb, megszorítóbb jellegű diétás javaslattal, akkor teljesen érthető módon zsigerileg elkezd tiltakozni ellene, mert túlságosan megszoktuk és megszerettük azokat az ételeket, amelyek hirtelen tiltólistára kerülnek. Ismerősek az alábbi mondatok?
- Hogyan lehet kenyér nélkül élni?
- A tejtermékek annyira finomak, biztosan nem tudok lemondani róluk!
- Nekem nincs időm főzni, kényelmesebb minden nap a kifőzdéből enni vagy a boltban vásárolható félkész kaját megmelegíteni.
- Túlságosan szeretem a pizzát és a csokit.
- Kávé nélkül ki sem tudok kelni az ágyból.
- Én csak hetente egyszer járok gyorsétterembe, az biztosan nem árthat.
A tiltakozás részeként rögtön fel is tesszük a kérdést, hogy valóban érdemes-e teljes ételcsoportokat kihagyni, vagy bármilyen nagyobb áldozatot hozni a táplálkozásunk területén, amíg nem a szakorvos ajánlja a szigorú diétát. Én, és sokan mások, akik már kipróbáltunk ilyen vagy ehhez hasonló autoimmun étrendeket, azt mondjuk, hogy igenis érdemes. Így váltunk tünetmentessé.
Az autoimmun étrend mellékhatásai
Semmilyen káros hatással, vagy tápanyaghiánnyal nem kell számolnunk akkor, ha holnaptól kihagyjuk az étrendünkből a tápanyagszegény feldolgozott élelmiszereket, mesterséges zsiradékokat és olajokat, a glutént, a kenyérféleségeket, sőt minden híresztelés ellenére a tejtermékek sem nélkülözhetetlenek a táplálkozásunkban. Az autoimmun protokollok, mint amit itt is bemutatok, sokkal gazdagabbak vitaminokban és ásványi anyagokban mint a dietetikusok által javasolt úgynevezett „mediterrán diéta”, a teljeskiőrlésű kenyereket és tejtemékeket propagáló étrend.
Vegyük mégis sorra, milyen lehetséges mellékhatásokkal számolhatunk, ha úgy határozunk, hogy az autoimmun táplálkozási protokollt követjük:
- magasabb energiaszint
- kezdeti túlsúly esetén fogyás
- javuló mozgás és mobilitás
- az inzulinrezisztencia és diabétesz javuló mutatói, kialakulásuk megelőzése
- a magas vérnyomás javulása
- szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkenése
- emésztési problémák rendeződése
- misztikus tünetek, pl. gyakori fejfájás, ízületi fájdalmak, bőrproblémák javulása, rendeződése
- hormonális problémák rendeződése
- kiegyensúlyozottabb lelki állapot
Rajtad múlik!
Az utóbbi egy-két évtizedben rengeteg olyan kutatás ment végbe, és nagyon sok olyan eredmény született, ami a nyugati típusú modern étrend és életmód autoimmun betegségek kialakulásában betöltött szerepét bizonyítja. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei viszont nagyon lassan folynak át az orvosi és dietetikai gyakorlatba, és válnak a hivatalos ajánlások részévé. Nekünk viszont, akik most vagyunk betegek, nincs időnk kivárni azt a 20-30 évet, mire az ezekkel kapcsolatos javaslatok bekerülnek az orvosi protokollokba. Nekünk most van szükségünk megoldásra.
Szerencsére ma már vannak olyan szakorvosok, akik a kivizsgálás részeként ételintolerancia vizsgálatokra is elküldik a frissen diagnosztizált betegeiket, mert tisztában vannak azzal, hogy például az allergéneknek, a tejfehérjéknek, gluténnek milyen szerepük lehet a betegség progressziójára nézve. Ha szerencsénk van, akkor ilyen orvoshoz kerülünk, ha pedig nincs szerencsénk, akkor olyan szakorvos fog kezelni bennünket, aki ezekről még csak nem is hallott, és csak a gyógyszeres terápiákat fogja felajánlani. Ennek ellenére nekünk betegeknek ma már lehetőségünk van bárminek utánanézni, külföldi szakirodalomból tájékozódni, és a táplálkozásunkkal kapcsolatban a saját döntéseinket meghozni.