Az autoimmun táplálkozás alapelvei

Nézzük meg, hogy melyek azok az életmódunkkal, étrendünkkel vagy az emésztőrendszerünkkel, kapcsolatos tényezők, amelyek hatással vannak az SM vagy más autoimmun betegség kialakulására és progressziójára.

  1. Fokozottan áteresztő bélfal és a felborult bélflóra.
  2. Az előzővel szoros összefüggésben az étrendben megjelenő bizonyos fehérjék immunrendszert megzavaró hatásai, például tej, glutén vagy tojásfehérje. Ezek akkor is tudják befolyásolni a bélfalunk állapotát és az immunrendszerünk működését, ha nincs kimutatott allergiánk, vagy ételérzékenységünk.
  3. A gyulladási folyamatokat fokozó élelmiszercsoportok túl magas aránya az étrendünkben. Ilyenek például finomított szénhidrátok, finomított olajok és zsiradékok (pl. étolaj), illetve a túl magas omega-6, túl alacsony omega-3 bevitel.
  4. Felborult makrotápanyag beviteli arányok. Túl magas szénhidrát, túl alacsony zsírbevitel. A telített zsíroktól való indokolatlan félelem, vagy a fehérjék közül szinte csak a színhúsok fogyasztása.
  5. Mikrotápanyag hiányok. SM szempontjából például a túl alacsony B vagy D-vitamin szint kritikus, de ezeken kívül is több olyan vitamin, ásványi anyag, vagy nyomelem hiányzik az étrendünkből, a melyek a sejtjeink vagy az idegrendszerünk optimális működése szempontjából nélkülözhetetlenek lennének.
  6. Felborult cirkádián ritmus, túl kevés alvás.
  7. Mozgásszegény életmód, dohányzás, elhízás.
  8. Krónikus stressz.

A felsoroltak közül az első öt az étrendünkkel kapcsolatos kihívás. Ezekre a problémákra a legteljesebb választ azok a többlépcsős autoimmun étrendi protokollok adják, melyeket például Dr. Sarah Ballantyne vagy Dr. Terry Wahls is javasol. Ezek a táplálkozási protokollok a paleolit étrend alapjait követik, nem véletlenül. A paleolit táplálkozás, bár sok kritikát kap, de vitathatatlanul nagyon óvatos az allergének bevitelével kapcsolatban, valamint a nagy mennyiségű zöldség, hús, hal, tojás és belsőség fogyasztással rendkívül gazdag mikrotápanyagokban. A paleo étrend további előnye, hogy kiemelten odafigyel a megfelelő omega-3 és omega-6 beviteli arányokra, valamint a csökkentett szénhidrátbevitellel, a feldolgozott élelmiszerek kerülésével alapból gyulladáscsökkentő hatású. Lehet tehát vitatni a paleo étrend előnyeit, vagy hátrányait, lehet csupán egy divatdiétának titulálni, de ez a három szempont egyértelműen olyan, amelynek mindenképpen meg kell jelennie az autoimmun betegségek étrendi javaslatai között is. A paleolit diéta tehát autoimmunitás szempontjából eleve egy igen hatékony megközelítés, ezért épülnek erre a legismertebb autoimmun étrendi ajánlások. A paleolit étrendre épülő speciális autoimmun diétákat Autoimmun Protokollnak, továbbiakban AIP-nek nevezzük.

Ha tehát olyan étrendi javaslatot olvastunk, vagy kaptunk az SM, vagy bármely autoimmun betegség kapcsán, amelyben a fenti szempontok nem jelennek meg, akkor egy túlságosan általános, nem a betegségünkre specializálódott étrendi ajánlásról van szó. Például sokszor hallani javaslatként a vegán táplálkozást, de hiába vannak a vegán étrendnek hasznos és megfontolandó elemei, ha mondjuk a glutén vagy más hüvelyesek bevitelével tovább rontjuk a bélfalunk állapotát, és ezáltal az allergének folyamatosan aktív, autoimmun folyamatokkal járó állapotban tartják az immunrendszerünk működését. Vagy a növényi olajok magas bevitelével, a vegán étrendben gyakran megjelenő omega-6 dominanciával tovább erősítjük a gyulladási folyamatokat.

Nem azt akarom mondani, hogy a paleolit étrenden kívül minden más diéta hülyeség. Sok olyan táplálkozási irányzat van, ami az átlag nyugati étrendnél sokkal egészségesebb ételekből áll, amelyekkel könnyebben el lehet érni az optimális testalkatot, és jónéhány krónikus betegséget megelőzni. Az autoimmun betegségek viszont mindenképpen összetettebb megközelítést igényelnek mint mondjuk a vegetáriánizmus, vegánizmus, a mediterrán diéta, vagy sok más táplálkozási irányzat. Ezek nem fognak hatékonyan működni az állapotunk stabilizálásában, ha nem egészítjük ki az allergének, a gyulladáscsökkentés és a mikrotápanyagbevitel speciális szempontjaival. De ugyanígy az SM betegek számára megjelölt klasszikus dieteikai ajánlás a “teljeskiőrlésű kenyér, fél liter tejtermék, sovány húsok, alacsony állati zsírbevitel, sok gyümölcs és zöldségfogyasztás” sem elég specifikus, például az allergének szerepével vagy a bélrendszer regenerációjával egyáltalán nem foglalkozik, ezért nem is működik hatékonyan a gyógyulásban.

Az AIP-k első ránézésre rendkívül szigorú étrendnek tűnnek. Ha az ember végigolvassa, hogy mi minden nem fogyasztható, akkor az első gondolat legtöbbször az, hogy ezen a diétán egészen biztosan éhen lehet halni. Fontos viszont leszögezni, hogy ezek a rendszerek úgy épülnek fel, hogy a legszigorúbb, a legtöbb élelmiszercsoportot kiiktató ajánlás csak egy meghatározott időszakra és nem egy életre szól. Ezek kifejezetten terápiás étrendek, és nem hosszútávra kialakított diéták. Ha a tüneteink mérséklődnek, a laboreredmények, vagy más diagnosztikai mutatók javulnak és az állapot stabilizálódott, akkor el lehet kezdeni megpróbálni egyes ételcsoportokat visszavezetni az étrendbe. Hogy kinek mennyi ideig tart a diéta legszigorúbb időszaka, az nagyon egyéni. Valakinek három hónap, valakinek hat hónap, vagy akár egy év is lehet. Az ételcsoportok visszavezetése pedig egy többlépcsős folyamat, és fontos tudni, hogy vannak ételcsoportok amelyek soha többé nem kerülhetnek vissza az étrendünkbe (például a gluténtartalmú gabonák), és vannak amelyek továbbra is csak alkalomszerűen, mértékkel szerepelhetnek a táplálkozásunkban. A visszavezetés során az “új” ételeket mindig egyenként vezetjük vissza, és néhány hétig figyeljük a szervezetünkre gyakorolt hatásukat. Ha egy ételféleség visszavezetése után az állapotunkban romlást tapasztalunk, akkor azt értelemszerűen újra ki kell iktatni.