A rendszeres testmozgás szerepe a krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében köztudott és széleskörűen bizonyított. A csapból is az folyik, hogy az egészséges életmódnak mennyire hangsúlyos része valamilyen rendszeres testedzés, mégis az elmúlt évek adatai szerint a magyarok csupán 15%-a végez legalább heti egyszer(!) valamilyen sporttevékenységet. A rendszeres testmozgásnak akkor is nagy jelentősége van, ha maga a mozgás nem is teszi különösebben edzetté az illetőt.
A rendszeres testmozgás az SM karbantartásában is nélkülözhetetlen. Míg a ‘70-es években az SM betegeket általában lebeszélték a sportról, és inkább sok-sok pihenést és kímélő életmódot javasoltak nekik, ma már teljes egyetértés van a szakemberek között abban, hogy az idegrendszer egészséges működése szempontjából is nélkülözhetetlen a megfelelő fizikai aktivitás. Ha eddig nem jutott hely az életünkben a sportnak, akkor talán a betegségünk progressziójának megállítása elég motiváció ahhoz, hogy nekikezdjünk.
A nem túlzásba vitt, de rendszeres sporttevékenységnek gyulladáscsökkentő hatása van, a gyulladáscsökkentés pedig az autoimmun betegek számára kiemelten fontos. A betegség lefolyását módosíthatja pusztán az is, hogy a beteg mozog, vagy sem.1234 Az SM betegek neurológiai rehabilitációjának is nélkülözhetetlen eleme a testmozgás, például a járóképesség jelentős javulását lehet vele elérni.5 Egészen konkrétan ismerjük azokat a fehérjéket, hormonokat, idegrendszerre ható növekedési faktorokat, melyek szintje megemelkedik a testmozgás hatására, és szerepük van az idegsejtek regenerációjában.67 A mozgás tehát a keringési rendszerünk, vagy az izomrendszerünk mellett ugyanolyan fontos az idegrendszerünk számára is. De mindezeken felül a hangulatunkra, az általános közérzetünkre, a fáradékonyságra, és a stresszoldásra is rendkívül kedvező hatást gyakorol.
Teljesen egyéni, hogy kinek milyen típusú, milyen intenzitású és milyen gyakoriságú testmozgás ajánlott. Az SM betegek között (főleg a frissen diagnosztizáltak körében) magas azok száma, akiknek alig vannak fizikai tüneteik, és gyakorlatilag bármilyen mozgásformát választhatnak. Akiknél viszont már fennáll valamilyen fizikai akadályozottság, esetleg mozgáskoordinációs, vagy egyensúly problémák nehezítik a mozgást, ott mindenképpen érdemes szakembert bevonni a legmegfelelőbb testedzés megtervezéséhez és helyes kivitelezéséhez.
A sport szó hallatán a legtöbben valamilyen aerob mozgásformára gondolnak, például futásra, vagy úszásra. Pedig fontos, hogy az aerob mozgás mellett legalább ugyanolyan hangsúlyt fektessünk erősítő gyakorlatokra is, ami az izmaink karbantartása és az ellenállóképességünk szinten tartása mellett az idegrendszert regeneráló faktorok termelése miatt is nélkülözhetetlen. Az a legoptimálisabb, ha az állóképességet fejlesztő aerob mozgásformák, az izomerősítés (súlyzós vagy saját testsúlyos gyakorlatok) mellett a nyújtógyakorlatok és az egyensúlyi-ügyességi feladatok is rendszeres részei az edzésünknek.
Nyugodtan keressük meg és feszegessük a fizikai határainkat, nem szükséges hogy nagyon „kíméljük” magunkat. Ha átmenetileg megemelkedik a testhőmérsékletünk és tüneteket tapasztalunk, ne ijedjünk meg, mert a testhőmérséklet visszaállásával ezek megszűnnek. Fontos viszont, hogy túl magas pulzusszámon ne tartózkodjunk egyszerre fél óránál többet, mert az olyan válaszreakciót vált ki a szervezetből, ami nem javítja, hanem kifejezetten rontja a gyulladásos folyamatokat. Az intenzív erősítést tartalmazó edzésnapok között pedig kötelező pihenőnapot tartani, hogy regenerálódhassanak az izmaink.
Rengeteg példaértékű történetet lehet olvasni arról, hogy némely SM beteg micsoda fizikai teljesítményre képes, akár a hosszútávfutás, a triathlon vagy bármely más sportág területén. Legyenek ezek pozitív példák előttünk, hogy ezzel a betegséggel is lehet, és érdemes is intenzíven sportolni, de természetesen az a legfontosabb, hogy önmagunk fizikai állapotához képest fejlődjön és javuljon a teljesítményünk.
Hivatkozások
- Heesen C, Romberg A, Gold S, Schulz KH. Physical exercise in multiple sclerosis: supportive care or a putative disease-modifying treatment. Expert Rev Neurother. 2006;6(3):347-55. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16533139
- White LJ, Castellano V. Exercise and brain health–implications for multiple sclerosis: Part 1–neuronal growth factors. Sports Med. 2008;38(2):91-100. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18201113
- White LJ, Castellano V. Exercise and brain health–implications for multiple sclerosis: Part II–immune factors and stress hormones. Sports Med. 2008;38(3):179-86. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18278981
- Stuifbergen AK, Blozis SA, Harrison TC, Becker HA. Exercise, functional limitations, and quality of life: A longitudinal study of persons with multiple sclerosis. Arch Phys Med Rehabil. 2006;87(7):935-43. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16813781
- Rampello A, Franceschini M, Piepoli M, et al. Effect of aerobic training on walking capacity and maximal exercise tolerance in patients with multiple sclerosis: a randomized crossover controlled study. Phys Ther. 2007;87(5):545-55. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17405806
- Gold SM, Schulz KH, Hartmann S, et al. Basal serum levels and reactivity of nerve growth factor and brain-derived neurotrophic factor to standardized acute exercise in multiple sclerosis and controls. J Neuroimmunol. 2003;138(1-2):99-105. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12742659
- Schulz KH, Heesen C. [Effects of exercise in chronically ill patients. Examples from oncology and neurology]. Bundesgesundheitsblatt Gesundheitsforschung Gesundheitsschutz. 2005;48(8):906-13. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16086202